Részletek a könyv "III. rész: Önfejlesztés" fejezetéből

III. rész: Önfejlesztés
Most itt a lehetőség számodra is a kedvező széljáráshoz! Hogy megtaláld a te MIÉRT?-edet.
Vagy ha már van, akkor megtanuld, hogyan juthatsz közelebb a céljaid eléréséhez.

„Semmilyen szél nem kedvez annak,  aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”
Seneca (Kr.e. 54 - Kr.u. 39) római szónok és író

Tudod mi a legtöbb ember élete kudarcának az oka?

Sodródik az árral.  Nincsenek már – vagy soha nem is voltak – álmai, életcéljai. Nézz magadba, neked most vannak? Le is írtad őket? Hidd el, egészen más komolysággal bírnak számodra, ha le is írod a magad számára! Tudom én azt fejből. Miért fontos még leírni is?

Anthony Robbins Határtalan siker című nagyszerű könyvében beszámol egy több évtizeden át tartó kutatás tapasztalatairól:

A Yale egyetemen 1953-ban frissen végzett diplomásoktól megkérdezték, hogy vannak-e világos, konkrét életcéljaik, amelyek elérésére írásban tervet készítettek. Mit gondolsz, hány százalékuknak volt? Ne mondj túl nagy számot! 3%-nak! 20 évvel később, 1973-ban a kutatók felkeresték az 1953-ban végzett osztály még élő tagjait. Mit találtak? Az a 3% pénzügyi szempontból sikeresebb volt, mint a maradék 97% együttesen! Persze a tanulmány csak a pénzügyi sikerességet mérte, és én is úgy gondolom, hogy az nem minden. Ha esetleg ezzel az indokkal akartál rálegyinteni erre, akkor van egy rossz hírem számodra: a kutatók azt is felfedezték, hogy olyan nehezen mérhető, szubjektív mutatók terén, mint boldogság, örömérzés, szintén jobbnak tűnt a leírt célokkal rendelkező 3%!

Kinek mi a siker?

Nekem az alábbi sikerdefiníció nagyon szimpatikus:

„Csak egyféle siker létezik – ha úgy tudod élni az életedet, ahogyan te szeretnéd!”
Christopher Darlington Morley (1890-1957) amerikai író

Te most úgy éled az életedet, ahogy tényleg szeretnéd?
Légy őszinte magadhoz: a hétköznapokon is úgy élsz? Nem?
No, elmentél már leírni magadnak a céljaidat, hogy hogyan akarsz élni 1-5-10-20 év múlva?

Vigyázz! Ha esetleg nincsenek neked céljaid magaddal, a te életeddel, másoknak biztosan lesznek veled. Csak hogy akkor a munkáddal te mindig csak az ő álmuk megvalósításához járulsz hozzá, nem a tiédhez. Mi lesz akkor a tiéddel? Ja, hogy a körülmények nem olyanok, hogy… Milyen hosszú a kifogáslistád? Mit adsz el most (még) sikeresen magadnak? Ugye, fel tudsz sorolni most rögtön, erőlködés nélkül 3-4-5, de akár 10 kifogást is, hogy te miért nem változtatsz valamit az életeden? Elgondoltad már azt, hogy mi lenne, ha egyszer a kifogások gyártása helyett inkább arra gyűjtenél érveket, azzal töltenél el egy kicsit a drága, soha vissza nem térő idődből, hogy amit te tényleg szeretnél elérni, amilyen te tényleg szeretnél lenni, azt hogyan tudnád megcsinálni? Nem ez a te érdeked?

Gondoltál már arra, hogy a körülményeket te magad teremtetted (és mindig is te fogod teremteni a magad számára) a te döntéseiddel? Sok ember nem akar semmi különöset kezdeni az életével. Nem akarja a kezébe venni a saját életminősége irányítását. Várja „odafentről”, hogy majd a mindenkori állam vagy az égiek megoldják az ő gondjait. Nem fogják.

„Ne járkálj fel-alá azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged!
A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb.”
Mark Twain (1835-1910) amerikai író, újságíró, humorista

Az iskolában (mondom én, aki egy elitgimnáziumban nagy lelkesen évtizedekig matematikát és fizikát tanított, és akkor azt hittem, nincs annál fontosabb) a legkiemeltebb, legfontosabb tantárgynak annak kell(ene) lennie, hogy hogyan tud az ember egy jó életminőséget, egy harmonikus életet felépíteni magának, családjának. Hogyan tudja megtanulni a saját egyéni életét irányítani, vezetni. Mindig lesznek pedagógusok, igazgatók, akik ezt a területet valamennyire szorgalmazni és valamilyen hangsúllyal fejleszteni is fogják az iskolájukban, de most már megértettem, hogy a rendszer szintjén ez sosem fog működni. Tudod miért? Ne lepődj meg!

A mindenkori hatalomnak nem szabad akaratú emberek sokaságára, hanem sok fegyelmezett rabszolgára van szüksége.
Attól még persze törekedhetne az emberek többsége egy szabadabb életre. De miért nem teszi?

„A szabadság egyet jelent a felelősséggel. Ezért retteg tőle a legtöbb ember.”
George Bernard Show (1856-1950) irodalmi Nobel-díjas ír drámaíró

Te nem félsz ettől a felelősségtől, és a saját kezedbe akarod venni a sorsod irányítását, csak nem tudod, hogyan csináld?

„A sikerhez vezető lift nem működik. Használd a lépcsőt! Lépésről lépésre…”
Joe Girard, a világ egyik legsikeresebb üzletépítője

Érdemes utána nézned például Sean Covey: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása című könyvnek. Ez sokunk számára az önfejlesztés alapkönyve. Feltétlenül olvasd el, és utána add a gyerekeid, unokáid kezébe is, ha ők már legalább 13-14 évesek! Ha elolvastad, egész biztosan javasolni fogod felnőtteknek is, más családoknak is.

Keresd meg és nézd meg az interneten a szerző édesapja, Steven R. Covey: A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyvének ismertetőjeként  azt a rövid filmet, ami erről a 7 szokásról szól! (A 7 szokás a két könyvben tartalmilag ugyanaz.)  Nem fogod megbánni. Az életminőséged tud megváltozni ezen könyvek, az általuk kínált gondolkodásmód hatására.

Örömmel jelzem, hogy van már Magyarországon néhány tucat olyan iskola (pl. egy Budaörsön is) és pár óvoda, amelyikben ezt a 7 szokás programot mint intézményfejlesztési folyamatot Életrevaló (korábban: A bennem rejlő vezető) néven tudatosan, a nevelés, oktatás részeként, valamennyi pedagógust felkészítve és bevonva működtetik is. A diákok, a szülők és a pedagógusok nagy megelégedésére már évek óta nagy sikerrel zajlik. Ha te iskolában vagy óvodában dolgozol, érdemes nemcsak a saját családod harmonikus élete érdekében, hanem a munkád eredményessége érdekében is utánajárni ennek a 7 szokás programnak. Elindulásként ajánlom figyelmedbe ezt a honlapot: franklincovey.hu

Én a gyerekeimet, unokáimat, ha lenne rá lehetőség a közelben, ilyen iskolába íratnám.

Egy vallomással tartozom. Röstellem magam. Miért? A fentiek kialakulási módjáért. Részt vettem a közoktatásban legalább 1000 óra továbbképzésen, tréningen, én magam is tartottam legalább 1000 óra továbbképzést, tréninget pedagógusoknak, igazgatóknak, önkormányzati dolgozóknak. Voltam osztályfőnök, gimnáziumi igazgató, pedagógiai intézet vezető, volt lehetőségem a közoktatás állami irányításában a legmagasabb szakmai szinten dolgozni. Lassan már 20 éve tagja vagyok az Önfejlesztő Iskolák Egyesülete vezetőségének. Számos alkalommal tanítottak engem arra, illetve tanítottam én másokat arra, hogy hogyan lehet egy osztályközösséget, egy tantestületet, egy iskolát, egy szervezetet eredményesen irányítani, vezetni, fejleszteni. De az sosem az egyén, hanem egy szervezet fejlesztéséről szólt. Nem az volt a fókuszban, hogy te magad hogyan tudod a saját egyéni életedet sikeresen irányítani, vezetni. Pedig ma már érzem, tudom, hogy ezen képességek tudatos fejlesztése lenne a legfontosabb feladata az iskolának. Ez vezet az egyén számára egy harmonikus, szabad élethez.

Én az egyén önfejlesztéséről (benne saját magam megismeréséről és önfejlesztéséről) a legtöbbet az utóbbi 4 évben tanultam a céges világban látott előadásokon, az ott átélt képzéseken. Valamint abból a több mint 100 (nem pedagógia, nem matematika, nem fizika témájú) könyvből, amit az elmúlt években kiolvastam, illetve a sok-sok önfejlesztős CD-ről, amit meghallgattam, illetve motivációs – rövid vagy kevésbé rövid – filmből, amit megnéztem.

Szóval röstellem magam, hogy én, aki ennyi éven át vezetőként is dolgozhattam a közoktatásban, és részt vehettem rengeteg innovációban, korábban a közoktatás keretei között nem hogy nem kezdeményeztem ilyen programok bevezetését, de nem is hallottam arról, hogy a céges világban vannak olyan programok (lásd például az előbb említett 7 szokás program), amelyek alapvető fontosságúak az egyén önfejlesztése terén. Ráadásul onnan szivárognak be a közoktatásba, és nem a közoktatás izzadta ki magából.

Az emberek többsége hárít. Nem elégedett ugyan a saját sorsával, de az életminősége miatti felelősséget inkább a génjeire hárítja. „Nem tehetek róla, ezeket a géneket örököltem.” Rossz hírem van számukra. Nem érdemes hárítani. Ha azoknak lenne igazuk, akik az örökölt génjeikre hivatkozva hárítják el a saját felelősségüket, akkor a tökéletesen egyforma genetikai állománnyal rendelkező egypetéjű ikreknek tökéletesen egyformán kellene öregedniük. Azonban számos példa azt igazolja, hogy ez nem így van. (Lásd például Dr. Joseph Chang: Az öregedés mítosza című könyvét! Meg fogsz lepődni néhány dolgon, ha ezt elolvasod.) 

A genetikusok között ma már közmegegyezés van abban a tekintetben, hogy a génállományunkon csak fele részben múlik a benne kódolt sorsunk érvényre jutása.  Jó hírem is van: a másik fele rajtunk és környezeti tényezőkön dől el, azaz az életminőségünk jelentős mértékben rajtunk is múlik.  Ezért a feléért már érdemes odafigyelni magunkra. Te még nem így gondolod?

Tulajdonképpen csak az alábbi – bizonytalan eredetű, talán tibeti –mondásnak a jelentését kellene az embereknek megérteniük, és a saját életükre, hétköznapjaikra, ünnepeikre alkalmazniuk. Ez fejezi ki az önfejlesztés lényegét.

„Minden nap szánj magadra egy órát! Vagy ha úgy érzed, nincs rá időd – akkor kettőt!”

Te hol tartasz? Neked is most a két óra aktuális? És miért nem szánsz most magadra ennyi időt?

Tudom, nem érsz rá, mert a munka, a gyerekek, a család… Milyen hosszú a kifogáslistád? Nem te vagy véletlenül a kifogások bajnoka? Elgondolkodtál már azon, hogy mikor teszed hosszú távon a legtöbb jót a családoddal? Igen, bizony, ha te magadat rendben tartod! Kezdd el most! Ne holnap! A MOST mindig a legjobb időpont. (A múlt már megtörtént, a jövő pedig mindig hordoz bizonytalanságot.)
Tudod, hogy mi az önfejlesztés lépéseinek a sorrendje, melyek az önfejlesztés létrafokai?

érzelmek – gondolatok – tettek, szavak – szokások – jellem

Ezek közül bármelyik létrafok és ez az egymáshoz kapcsolódó, egymásra épülő rendszer egyaránt van olyan fontos, hogy lehetne egy-egy külön könyv témája. Ez a könyv most csak ízelítőt ad abból, hogy hogyan tudsz hozzáfogni egy tudatosabb élet felépítéséhez. A tét nem kicsi: a te sorsodról van szó!

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid!
Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed, és
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsod!”

Frank Outlaw, a Bi - Lo szupermarketek megalapítója Dél-Karolinában

1. Érzelmek

Az még nem egyértelműen tisztázott, hogy a testi érzések (pl. heves szívverés, reszketés, gyomor összehúzódása stb.) és az érzelmek (pl. öröm, szomorúság, félelem, vágy, harag, szeretet, szerelem stb.) közül az érzések vagy az érzelmek jelennek meg bennünk előbb. Ha például hirtelen eléd toppan az erdőben egy nagy grizzly medve, akkor te először reszketsz és utána félsz, vagy fordítva? Mindenesetre javaslom, ha meglátod a medvét, akkor ne ezen gondolkozz, hanem szedd a lábad, és fuss, minél gyorsabban!

Az érzelem szó legtöbb indoeurópai nyelvben a latin emovere szóból ered, amely az e- (kifelé, ki-) és movere (mozog) szó összetétele. Ez a belülről kifelé mozgató „emóció” mindennapi életünk és közérzetünk meghatározója.

Már az ókori sztoikus filozófusok szerint is az érzelmek feletti kontroll a jó élet alapja. Ugye te is szeretnél jó életet élni? Már most is azt élsz? Tudod is kontrollálni az érzelmeidet?

Az érzelem egy olyan szubjektív állapot, amely a környezetünk fontos változására adott reakcióként fogható fel, ami a további viselkedésünket meghatározza. Az érzelmek központi szerepet játszanak a gondolkodásban és a viselkedésben. Hogy mennyire? Olyannyira, hogy az érzelmeid rabja vagy. Csak az olyan gondolatok vannak rád hatással, amelyek mögött érzelmek lapulnak meg. Figyeld az érzelmeidet! Ha jót akarsz magadnak, akkor olyan dolgokat csinálj, olyan szavakat mondj, olyan információkat engedj magadhoz, amelyek pozitív érzelmeket váltanak ki belőled. (Persze jogod van haragudni magadra.)

Az emberek hétköznapi döntéseit alapvetően két érzelem határozza meg: a félelem és a vágy. Félsz a kudarctól, az elutasítástól, a bírálattól, a kockázatvállalástól, a betegségtől, a szegénységtől, a változástól stb. Vágysz egy nőre (no persze, ha te nő vagy, akkor – valószínűleg – egy férfire), a gazdagságra, egy szabadabb életre stb. Sose hagyd, hogy a félelem hozza meg helyetted a döntéseidet! Taposd el a félelmeidet, mert elveszik az energiádat a cselekvés elől! A félelmeid sűrű, sötét erdeje sokszor eltakarja előled az erősségeid színpompás mezejét. Amint egy-egy félelmedet félre rakod (amint egy-egy fát kivágsz ebből a sötét erdőből), egyre tisztábban látod az erdő mögötti tisztáson gazdagon pompázó virágokat, erősségeidet.

„Árulónk a kétség, attól foszt meg, mit könnyen elérnénk.”
William Shakespeare (1564-1616) angol drámaíró, költő, színész: Szeget szeggel

Persze, tudom, nem olyan egyszerű dolog a kényelmi zónádból, a megszokott, biztonságosnak hitt hétköznapi életedből hirtelen kilépni az ismeretlenbe.

 „A félelmet csak úgy lehet legyőzni, ha bele merek ugrani valamibe úgy, hogy tudom: fájni fog, és ezt elfogadom.”
Csernus Imre (1966-) magyar pszichiáter
 

Csináld lépésről lépésre! Tedd meg az első lépést, és utána tartsd be azt az aranyszabályt, hogy mindennap csinálsz valamit, amihez nincs kedved, vagy amitől félsz! Megjön a saját magadba vetett hited, és jó érzéssel fogod tapasztalni, hogy félelmed csak az agyad szüleménye (volt). A még be nem következett dolgok miatti aggódás helyett gondold át, hogy a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Szóval figyeld a tested rezdüléseit, az érzéseidet és az érzelmeidet egyaránt, és összpontosíts a pozitív érzelmeidre, a vágyaidra! 

2. Gondolatok

Folyt. köv.  :-)